Értik, a szíve RAP-es, vagyis repes,
azaz úgy rappel valaki, hogy közben még valakiért oda is van! Mindezt a nyelvi
leleményt még csak nem is Geszti Péter ötlötte ki, csak az új amerikai tinifilm
magyar fordítója, aki egyébként tényleg nem hagyhatta meg címként azt, hogy
Hagyd meg az utolsó táncot (
Save the Last Dance), mert az majdnem
ugyanilyen hülyén hangzik. Így lett született meg a
A szívem érted
rapes, amiből már az is sejthető, hogy itt bizony feketebőrű fiatalokról
lesz szó, hiszen főleg ők rappelnek - ha elfogadjuk, hogy a Beastie Boys és Sub
Bass Monster inkább üdítő kivételnek számítanak a szakmában. Ez a film óriási
űrt pótol, hiszen mikor látott a kedves néző utoljára táncos/szerelmes
tinifilmet a hazai mozikban? Bizony, bizony, a
Flashdance, a
Footloose vagy a
Dirty Dancing és hasonló sikerek bemutatása óta
már nagyon sok idő telt el, és azóta sem sikerült egy tisztességes zenés filmet
összehozni. Márpedig az igényszintet az is jelzi, hogy a fent említett filmek
betétdalait (
What a Feeling,
She's a Maniac,
The Time of My
Life, stb) rendszeresen hallhatjuk a rádióban. Ráadásul ezek a munkák -
némileg meglepő módon - fontos társadalmi problémákat is feszegettek - még ha
nem is jutottak el túl nagy mélységekig, hiszen többnyire a "szegény fiú
találkozik a gazdag lánnyal" - vagy pont fordítva - kiinduló képlettel
dolgoztak. Ezt a "hagyományt" akarja legújabb filmjével felújítani
Thomas
Carter rendező.
Sara (
Julia Stiles)
fehér, középosztálybeli, külvárosi tizenéves, aki etnikai és művészi szinten is
kulturális összeütközést robbant ki, mikor anyja halála után beiratkozik egy
elsősorban feketék által látogatott chicagói középiskolába. Az illinoisi
kisvárosban nevelkedett Sara imádja a balettet, és arról álmodozik, hogy bekerül
a Julliardra. Mikor azonban édesanyja egy karambolban életét veszti, feladja
terveit, és rég nem látott zenész apjához, Royhoz (
Terry Kinney) költözik
Chicago déli részére. Itt kezdi meg tanulmányait az új, városi iskolában, ami
minden eddig általa ismert iskolától faji és kulturális szempontból egyaránt
eltér. Anyja halála miatt érzett fájdalmára Chenille (
Kerry Washington)
barátságában talál vigaszt. Ennek a tinédzser leányanyának az öccse a jóképű és
tehetséges Derek (
Sean Patrick Thomas). Derek az iskola egyik
legnépszerűbb tanulója, és a Stepps Club nevű, helyi hip-hop buliközpont
királya, így ő vezeti be Sarát a hip-hop kultúrába. A tánc pedig románchoz
vezet. Sara apja persze nem tudja elfogadni lánya kapcsolatát fekete
osztálytársával, mint ahogy az iskola fekete lányai is neheztelnek érte, kivált
Nikki (
Bianca Lawson), Derek volt barátnője. Derek is kemény ellenállásba
ütközik, leginkább gyerekkori haverja, Malakai (
Fredro Starr), az
időnként kissé erőszakos bandavezér ellenzi a dolgot, mivel félti Derekhez
fűződő barátságát. A pár egy idő után rádöbben, hogy viszonyuk Derek reményeit
egy jövőbeli jobb életre, és Sara újfent dédelgetett táncos terveit is veszélybe
sodorhatja.
Kétségtelen, hogy Amerikában ma a hip-hop a pop kultúra
meghatározó műfaja, és ez a kultúra eredetileg a szegény feketéké, a
kisemmizetteké, még ha azóta valóságos iparággá vált is. És a komoly kérdések
feszegetésének ürügyén ez az iparág a lemezek, videóklippek és ruhák mellett már
filmeket is gyárt. A Szívem érted rapes is ilyen termék: a végletekig
leegyszerűsített, álkonfliktusoktól hemzsegő, végeredményében azonban teljesen
ártalmatlan, sőt, kis jóindulattal nevelő szándékú filmecske. Julia Stiles mint
mindig, most is nagyon kedves, a fiatal fekete színészeket azonban néha kicsit
nehéz megkülönböztetni egymástól.
Ám az igazi főszereplő a tánc - ami
tényleg látványos - és a zene. A soundtrack jó néhányat felsorakoztat a
legközkedveltebb R&B, hip-hop és pop előadók közül. Ennél fogva ezt az
alkotást elsősorban a tinifilmek, a hip-hop és nem a kifejezetten jó filmek
kedvelőinek ajánljuk.