A Flashdance
után 20 évvel már igazán időszerű volt egy feldolgozás, akár hegesztővel, akár
anélkül, akár balettintézeti meghallgatással, Geri Halliwell és J-Lo nyomán,
akár anélkül, a lényeg, hogy végigizgulhassuk egy fiatal dogozó lány
tánc-karrierjét, a hétköznapi melósélettől a csúcsig.
A lányt úgy
hívják, hogy Honey (Jessica Alba), és tényleg nagyon szép, Charlize
Theron és Sophie Marceau keveréke, feketében. Pultosként dolgozik egy bárban, innen kell feltörnie a nagybetűs
életbe, mert sokkal tehetségesebb táncos, mint bárki a környéken. Egyéb
adottságai is megvannak ehhez, nincs például pasija, még életében nem ment el
egy táncosnő válogatásra, de már maga is táncoktató a helyi hip-hop centerben.
Egy igazi biankó csekk, már csak ki kell tölteni. Szerencsére az egyik srác (szemben azzal, ami az életben
szokás és lehetséges) esténként camcorderével a táncoló csajokat stíröli,
mégpedig egy nagymenő videóklip-rendező megbízásából, így Honey karrierje rögtön
be is indulhat, mindenféle hegesztés, magányos proletársors
nélkül.
Ami az
eredeti Flashdance filmet illeti, egyszerre két dolgot is elmondhatunk
róla. Majdnem mindenki szerette - legalább is a lányok közül. Ugyanakkor roppant
egyszerű és nyálas film volt - és az a mai napig is. Mindezekkel együtt a Flashdance kultikus filmnek számít, kultúránk alapvető részét
képezi, nem lehet és nem is érdemes kikerülni, Jennifer Beals pedig csúcs, aki
mellesleg Tom Dicillo, a Csapnivaló c. film (amelyről a Cspv a nevét kapta)
rendezőjének a felesége. A Flashdance nyálas és egyszerű volta azért került most szóba,
mert ha azt mondjuk a Honey-ról, hogy "nyálas", vagy "egyszerű", akkor azért meg
kell adni, hogy mindezt az eredetijéről is el lehet mondani, hiszen a tények,
azok tények.
A Honey
mindenképp örökölte eredetijének e rossz tulajdonságait, bár
tegyük hozzá, a Flashdance épp ezen tulajdonságai miatt lett annyira sikeres és
népszerű, mint amennyire. A videóklip-rendező egyébként fehér srác, és elsőre
lehet látni, hogy Dr. Genya tanítványa. Van ugyanakkor a lánynak egy haverja,
aki fekete, és Mekhi Phifer alakítja. Mekhi Phifert
a Vészhelyzetből ismerhetjük, ő most az egyik legfelkapottabb feka srác-sztár. A
Vészhelyzetben szegényre éppen rájár a rúd, mert van egy bőgőmasina tesója, aki
dagi és retardált, és mindig belekeveredik mindenféle dolgokba (bankrablás,
rendőrökre lövöldözés, satöbbi), és utána megkeresi őt, és csak bőg.
Hálistennek, most végre sikerült felrakni egy buszra, hogy utazzon el a
nagyihoz, reméljük, Mekhi sorsa így majd jobbra fordul, bár sajnos, nem kapta
meg Galambos Petya hangját, akit a feka srácok azért rendszerint
megkapnak.
Visszatérve, a film tényleg nagyon, sőt túl egyszerű, gyakran
unalmas. Amit mi hiányolunk, az a romantikus vonal, illetve az, hogy egyáltalán
legyenek benne vonalak. A film vége felé, illetve a
végkifejletnél például egyedül azért izgulunk nagyon, mert tudjuk, hogy van pár
lejátszatlan meccs, ami most még bekavarhat a lánynak. A genya fehér srác
például még nyilván előbukkan, hogy bosszút álljon, illetve, hogy ne hagyja
annyiban, hogy a lány bosszút állt rajta.
Ezenkívül ott van a nagy meló-lehetőség, Missy Elliott klipjében, akinek a
felbukkanására azért mindenképp számítani lehet. És ott van a helyi dealer, aki
megfenyegette a lányt - egy jelenet erejéig. Egy szó, mint száz, várnánk, hogy a
film cselekményszálai valahogy
kifussák magukat, és ezért még mindenféle konfliktusokra számítunk. Amikor
azonban hirtelen rádöbbenünk hogy vége, és hogy nem is volt mit izgulni, nem is
volt végkifejlet, akkor végül kissé csalódottan távozunk a
moziból.
Ez
a film is nagyon egyszerű, de a Flashdance-hez képest (amely gyakorlatilag
világítótoronyként magaslik ki a hasonló filmek közül, ráadásul teszi mindezt
immár 20 éve), szóval a Flashdance-hez képest ez a film egy sima tucattermék.
Egyedül azzal gyakorol hatást a megcélzott közönségére, a feka kissrácokra, hogy
van benne pár hip-hop sztárszereplő, mint Missy Elliott, Jadakiss & Sheek,
vagy az Aaliyah-ra hasonlító Tweet, akinek a klipje a filmben az egyik, sőt, a
legjobb dolog. Hip-hop sztárok, egy táncoló szépség, némi (majdnem nulla)
történet, de a film valamennyire mégis nézhető. Romantikusnak kicsit sem az,
tehát nincs benne rendes szerelmi szál, a lánybarátság vonallal együtt csak
mutatóban szerepel, s a lány sorsa sem igazán átélhető, ami nem egy
megbocsátható hiba. Így egy olyan film, mint a Sakáltanya, amelyben
átélhettük egy lány befutását, vagy a Szívem Érted Rapes, de talán még a
végsőkig lelaposított Neveletlen Hercegnő is kilométerekkel jobbak.
Ez a film nem dobogtatja meg a lányok szívét (sem),
nincs benne kihívás, nincs benne gát, akadály, amit le kell küzdeni. A csaj jól
el van, totál tehetséges (állítólag), és semmi dolga, semmi baja, csak szeretne
klipekben koreográfus lenni, részünkről semmi akadálya, de a tévéképernyőkön
délutánonként komolyabb történeteket lehet látni. Tény, hogy a Flashdance nagyon
egyszerű, és ha úgy nézzük (fiú szemmel), nyálas is, de ez nem jelenti, hogy ha
egy film egyszerű és nyálas, akkor máris olyan jó lesz, mint amilyen volt
a Flashdance. Sajnos, illetve szerencsére, ez nem így
működik.